A Magyar Konyha karácsonyi számában írtam a mákról, többek között arról is, milyen nehéz manapság jó mákot kapni. A cikk írása közben és utána kipróbáltam néhány különböző helyről beszerzett mintát. A tapasztalataimat ezúton adom közre, hátha a bejgli és a guba készítéséhez még hasznát tudják venni. (Ha érdeklődnek a mák és sok egyéb, érdekes dolog iránt, a lap a szokott helyeken megvásárolható.)

Az egyszemélyes (vagy inkább családi) teszthez néhány hétvégén mákos kalácsot sütöttünk, egyszerre két-két fajtát felhasználva. Az egyszerűség kedvéért könnyen elkészíthető, semleges ízű kelt tésztát (két rúdhoz 400 g liszt, 1 tojás, 1,9 dl tej, 1 evőkanál cukor, 15 g élesztő) töltöttünk meg nem túl édes, viszonylag egyszerű máktöltelékkel (rudanként 150 g mákdarálóval frissen darált mák, 50 g tölgyméz, 80 g cukor, 1 dl tej hidegen elkeverve).

 

Botond

Nagykereskedőtől (www.poppyseed.hu) kaptam, ez az Alkaloida gyógyszergyár számára termelt leggyakoribb fajta. Elvileg kettős hasznosítású, azaz magjai fogyaszthatóak, de a szigorú magyar határértékek miatt Magyarországon nem hozhatók forgalomba, ezért külföldön értékesítik.

A teszt alapján kár érte: a szép sötét, kékesszürke szemek nem csak nyersen jóízűek, de a kalácsban is intenzív ízűek, nagyon ízletesek. Kicsit karcos az aromája, de nem keserű, nem dohos.

Tényleg sajnálatos, hogy nálunk nem forgalmazhatják pusztán amiatt, mert több kiló elfogyasztása esetén elvileg problémákat okozhat.

 

Cseh étkezési mák

A boltokba kerülő jobbféle mák  tipikus példája, szintén a kereskedőtől. A Botondnál világosabb színű, íze lényegesen visszafogottabb. A kalácsban semmi zavaró íze nincs, de igazából nem zavaró sem nagyon, kissé jellegtelen. Ha mindenhol ilyet árulnának, azért nem lenne rossz, de sajnos gyakran olcsó ázsiai ipari mákkal szokták hígítani.

 

Őstermelői a Fehérvári úti piacról

A budapesti, Fehérvári úti vásárcsarnok első emeletén árulta egy hölgy, a mozgólépcső közelében, kilónként 1400 forintért. Lényegében csak mákot árult egy nagy zsákból, állítása szerint saját termés, és szimpatikus módon maga javasolta az áru kóstolását. A mák fajtáját nem tudta, feltehetően saját magszedésből származik. Megkóstolva ígéretesnek tűnt, nem volt kellemetlen mellékíze. A kalácsban is „jól teljesített”, ízletes mák, avasság, dohosság nélkül.

 

Békési mák a Nagycsarnokból

Ezt a mákot a Nagycsarnokban vásároltam. A zöldségesstand (B-III/6.) a főfolyosón, a Kiskörút felől haladva baloldalt a harmadik pavilon jobb sarkán található. Tavaly már vettem náluk, ugyanis feltűnt, hogy a feliratok szerint békési mákot és milotai diót tartanak, és az a mák jóízűnek bizonyult. Idén a feliratok valamiért „magyar mák”-ra és „magyar dió”-ra egyszerűsödtek (az előbbi alatt 1200 Ft-os ár szerepelt), de kérdésre megerősítik, a békési áruról van szó, egyenesen a román határ mellől. A viszonylag világos színű szemek jóízűek, minden avasság nélkül. Kalácstölteléknek kifejezetten jó: finom aromájú, de nem jellegtelen, üde és friss.

 

Kalifa csomagolt

Tesco áruházban vásároltam a negyed kilós, sárga színű zacskót. Picit kesernyés, gombás íze kezdődő dohosságra utal. A kalácsban a kellemetlen ízjegyek felerősödnek: picit kesernyés, és érezhetően, de még elviselhetően dohos. Ha valakinek nincs lehetősége rá, hogy kimért árut, megbízható helyről, vagy kóstolás után vegyen, ez most még elmegy. De hogy milyen lesz, ha a szavatossági ideig, azaz 2013 októberéig a bolt polcán melegszik, arra nem mernék fogadást kötni.

Összességében, szabadítsák fel Botondot, de a helyzet nélküle sem reménytelen, ki kell menni a piacra és kóstolni.